Riporter: Halasi Dóra

Interjú Kapitány Andrással. 2004. április 7. A.P.A. Galéria
Riporter: Halasi Dóra

--- Szia! Mielőtt belevágnánk az interjúba, kérlek mondd el miért vagyunk ma az A.P.A-ban?
--- Szia! Köszönöm, hogy megkérdezted. Azért választottam ezt a színhelyt, mert március 11-től április 17-ig látható itt egy csoportos kiállításom, melyet Maurer Dóra volt tanárom szervezett. A kiállítás a Második világ címet kapta és Dóra valamint 11 volt tanítványa szerepel itt egyes műveivel. Az előzmény 2002 nyarára megy vissza, amikor Második világ/Second World címmel nyílt 12 magyar művész számára lehetőség arra, hogy kiállítson az Allianz nemzetközi biztosító társaság berlini székházában. Az itt látható kiállítás a berlinit ismétli meg, annyi különbséggel, hogy a kiállított művek nagy része új munka, valamint Jovánovics Tamás helyett – más elfoglaltsági okok miatt - egy másik művészt hívott meg Dóra. Nekem két képem szerepel itt: 1par1 és 1par2 című.
--- 1997-ben végeztél a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő, intermédia, tanár szakán. Kik voltak a tanáraid?
--- Elsősorban Maurer Dóra. Az intermédián Peternák Miklós, Sugár János, George Légrádi, aki ugyan rövid ideig tanított az egyetemen, de nagy hatással volt rám.
--- Tanulmányaid alatt, milyen más hatások értek még tanáraidon kívül a művészetedben?
--- Akkoriban az esztétikát György Péter, a művészettörténetet Szőke Annamária tanította nekünk, aki megismertette számunkra az 1945 utáni magyar és egyetemes művészetét. Nagyon érdekelt bennünket. Rám különösen az Appropriation Art hatott, amit munkáim jól példáznak, hiszen minden erről szól, kisajátítunk.
--- Kik voltak az előképeid a klasszikusok közül?
--- Piero della Francesca, Michelangelo, Rembrandt. A XX. században M. Duchamp, M. C. Escher és még sorolhatnám, akiknek műveit mind ki is sajátítottam.
--- A képzőművészeten kívül, melyek azok a területek, melyek mélyebb élményt jelentenek számodra, s melyeket felhasználtál művészetedben is?
--- Építészet, divat, mozi, színház. Az intermédia tanszéken a médiumok közti átjárást tanultuk, azt hogyan lehet az egyik területet ötvözni a másikkal, állóképet a zenével, zenét a mozgással, mozgást a festészettel stb. Nagyon érdekes variációk születtek ezekből.
--- Ha egyszer valaki megkérdezné tőled – amit most meg is teszek -, hogyan korszakolod pályádat, akkor mit felelnél rá?
--- 90-es évek előtt és 90-es évek után. Ez egyfajta korszakolás. Egy másik szerint: 90-től 93-ig és 93-tól 2003-ig. Ez utóbbit megint kettéoszthatom 93-tól 96-ig illetve 96-tól 2003-ig terjedő periódusra.
--- Ismerem munkáidat és érdekelne az Escher képeid története, hiszen ezen 10 éven át dolgoztál, ami pedig egy ember életében igen nagy idő. Hogyan indult el ez a projekted?
--- 93-ban megalakult az intermédia tanszék, ahol a 3D stúdió nevű animációs programmal kezdtem el dolgozni. A programot úgy tanultam meg, hogy egyből egy projektet állítottam fel magamnak. Ez volt SR projekt (M. C. Escher: Belvedere és Vízesésház című litográfiáját választottam ki). A projekt célja az volt, hogy a síkban elképzelt Escher rajz megépíthető-e a 3D-s program virtuális terében. És ha igen, bemutatható-e Escher trükkje. A program lehetővé tette a gravitációs tér kiiktatását a virtuális térben – ami a valóságban lehetetlen, ezáltal egy vékony oszlop is elbírhat egy egész emeletet. A Belvedere c. munkán például a két emelet derékszögben helyezkedik el és a felső emeletet csak egy oszlop tartja. Escher házait több nézőpontból, drótvázas szerkezetben fotók, printek, festmények és animációk formájában mutatom be a kiállításokon. Bevallom a néző nincs könnyű helyzetben, de nem is volt szándékom a könnyen érthetőség. A virtuális térben való építkezés közben meglepődve tapasztaltam, hogy a számítógépem már képtelen mozgatni ezt az adatmennyiséget és a tehetetlenségéből kifolyólag minden utasítás nélkül több ezer vertex pontot hozott létre a program virtuális terében. Ezeket a pontokat a meglévőkkel össze is kötötte, ezáltal egy teljesen új konstrukció létrejöttének lehettem szemtanúja. Olyan konstrukció jött létre, amely több évig hatott rám, és ez alatt számos érdekes, új variációt tudtam készíteni. Rengeteg animációt készítettem, s a több tízezer képből választottam ki egyet-egyet, amelyből kisebb-nagyobb print, fotósorozat készült. A lényeg a sorozaton volt, melyek olyanok voltak, mintha a mozgókép kulcskockái (keyframe) lennének. 98-ban volt a C3 Kulturális és Kommunikációs Központban kiállításom, amikor megmodelleztem a C3 kiállítótér belsejét és hagytam, hogy az Escher-ház drótvázas szerkezete áttörje ezt a teret.
A Parazita című munkámból számos animációt készítettem, ahol láthatóvá válik, hogyan válik törmelékhalmazzá az Escher-ház. Azért kapta a Parazita címet, mert a szétesést valamiféle vírusnak tulajdonítottam. Itt az A. P. A. !-ban látható két képem is a Parazita sorozatomból való fekete-fehér festmény, de mégis távolról olyan, mintha grafika lenne. A számítógépen készült képeket próbálom festőivé tenni. A festményeimre sokáig a számítógép pixeleinek hűvössége volt a jellemző.
--- Az Escher-témán kívül, melyik munkádat tartod még fontosnak a projekteid közül?
--- A 11 képből álló Szemtanúk sorozatomat, melyet 1996/97-ben készítettem el. Előzménye Piero della Francesca: Krisztus ostorozása című festménye volt. A festmény olyan tökéletesen volt megszerkesztve, hogy számítógépen meg tudtam modellezni a teret. Megtaláltam a figurák pontos helyét és a fényeket és ugyanúgy el tudtam helyezni, ahogyan azt Piero della Frencesca is tette. A festő érdekesen használta az előteret, a hátteret és a fényviszonyokat. Miután elkészítettem a díszlet legfontosabb elemeit drótvázas szerkezetben, megpróbáltam megtalálni a szereplők pontos helyét, a fényforrásokat és azt a nézőpontot, ami a festményen is látható. A képen három fényforrás van, két misztikus fény és a napfény, melyek közül én csak a két misztikus fénnyel foglalkoztam és kikapcsoltam a napfényt, amely leginkább az előtérben levő három alakot világítja meg. A misztikus fények közül az egyik az Atya jelenlétére utaló fényforrás, amely felé Krisztus is néz az oszlopoknál, s amely megvilágítja ezt a belső teret. A másik misztikus fény a glóriából ered, amit nem vettek észre a művészettörténészek. A két fényforrást hideg és meleg színnel különítettem el egymástól, a Jézus glóriájából áradó fényt meleg színnel jelöltem, az Atya jelenlétét bizonyító fényt hideg színnel ábrázoltam. Így láthatóvá vált, hogy a két fényforrás milyen mértékben világította meg a szereplőket. Következő lépésem a kompozíció volt. A reneszánszban a hagyományos perspektíva volt elfogadott azaz a 75 fokos látószög, amit egy szemmel néztek. Én ezt próbáltam megszüntetni azáltal, hogy nagy látószögű lencsét használtam és azt szerettem volna megmutatni, hogyan látták a szereplők az ostorozást. Mindenkinek a szemszögéből megmutattam ezt az ostorozást, ami nagyon érdekes volt, mert voltak olyan szereplők, akik háttal álltak, s ekkor 360 fokra kellett kinyitnom ezt a látómezőt, amivel teljes mértékben deformáltam a teret. A figurák így felismerhetetlenné váltak, ám pont ezáltal lettek érdekesek számomra. A 11 képből csak a legelső van 75 fokos szögben, amit csak az összehasonlítás kedvéért hagytam meg. Ebből a sorozatból is készítettem animációt. Annak terébe belehelyeztem az eredeti festményt, s ahogy azt elkezdtem mozgatni érdekes kapcsolat jött létre az általam készített drótvázas szerkezet és a festmény építészeti tere között. Kiegészítették egymást. Ezek a művek az akkori érdeklődésemnek a lenyomatai. Sokat elmond arról, hogy mit gondoltam a világról és mit tartottam fontosnak kiemelni belőle.
--- Marcel Duchamp művét hogyan sajátítottad ki?
--- Marcel Duchamp sokalakos fényképén két derékszögbe állított tükör előtt ül. Ha hátulról ezt valaki lefotózza, akkor úgy tűnik, hogy Marcel Duchamp egy olyan asztaltársaságnál van, ahol 4x van jelen. Én is elkészítettem a magam társaságát. Ebből készült egy installáció, mely a Kerekasztal beszélgetés címet kapta. Összeállítottam egy olyan beszélgetést, melynek a virtuális valóság volta a témája. A helyszín is a virtuális valóság, ahol a beszélgetőpartnereknek nem állt szándékukban fölfedni kilétüket, ezért külsőmet álarcként viselték a beszélgetés ideje alatt. Ezáltal a beszélgetés lényege marad meg és nem lényeges az, hogy ki beszél kivel.
--- Mostanában mivel foglalkozol?
--- Megpróbálom négy darab katalógusba gyűjteni az elmúlt tíz év anyagait. Jelenleg a második katalóguson dolgozom, melynek címe: c:/kapi8/figuratív/kulcskockák 2.