TÉR-KÉPZETEK

TÉR-KÉPZETEK

Egy beszélgetés alkalmával szóba került Erdély Miklósnak egy terve, amit végül nem valósított meg. Ő nem tartotta fontosnak végigkövetni a folyamatot csak elméletben.
Az a kérdés merült fel, hogy mi történik akkor, ha egy kivetített diaképről újabb diát készítünk, és a dia diaképének lediázását többször megismételjük. Az eredmény egyszerűnek bizonyult. A fény hozzáadás következtében a kép egy idő után kivilágosodik.
Ellentétben a dia kifehéredésével, a videoszalagra, ha ugyanarra a helyre többször másolunk bármilyen felvételt 50-50%-ban, és ezt többször megismételjük, akkor fényt vonunk el, ezáltal a kép elfeketedik.
Ebben a munkámban az anyagtalan kép helyzetével és a fényelvonás folyamatával foglalkozom. Több monitoron visszanézve a képsorokat, az egymásra másolás bizonyos szakaszában ezek a különböző színfoltokká redukált terek, mintákat és zeneileg ható mozgás-variációkat hoztak létre. A mozgásvariációt annak a kötélnek a hossza határozta meg, amivel a kamera a mennyezethez volt erősítve a felvétel alatt. Négy különböző mozgásirányú (jobbról-balra, balról-jobbra, lentről-fel, fentről-le) felvételek hosszát a kipörgés időtartama határozta meg. Visszanézve a monitoron, gyorsulásnak és lassulásnak lehettünk szemtanúi.
Ezeket a felvételeket addig másoltam ugyanarra a helyre 50-50%-ban, míg a kép a fény elvonása következtében el nem feketedett. Ezt a hosszú folyamatot követhetjük végig a monitorokkal szemben elhelyezett üvegtáblákon, melyek újabb lehetőséget biztosítanak a rétegződésnek és a kép hollétének a megfigyeléséhez.
Ha a monitorból kiinduló fénypontok útját végigkövetjük, az üveglapokkal való találkozáson át egészen a retinán kialakuló képig, akkor azt látjuk, hogy a fénysugarak az üveglapokon történő visszaverődés után széttartókká válnak. Szemünk e sugarak irányában keresi a képet, és e sugarak képzeletbeli meghosszabbításának metszéspontjában látja meg, vagyis az üveg mögött. Olyan távolságra az üvegtől, amilyen távol a néző van az üveghez képest.