SZEMTANUK
“Szemtanuk” című fotósorozatom Piero Della Francesca: Krisztus ostorozása című képével foglalkozik. A festmény építészeti díszletének perspektívája olyan logikus és pontos, hogy rekonstruálni lehet az ostorozás színhelyét, mintha valóságos épület volna. A fénykezelése is hasonlóan pontos. A kutatók felfedeztek egy rejtélyes fényforrást, mely onnan ered, amerre Krisztus tekint és az Atya jelenlétére utal. Jézus glóriája a forrása a harmadik fénynek, amire a művészettörténészek tudtommal nem tértek ki. Miután elkészítettem a díszlet legfontosabb elemeit, megpróbáltam megtalálni a szereplők pontos helyét, a fényforrásokat és azt a nézőpontot, ami a festményen is látható. Én a három fényforrásból elhagytam a természetes fényt, és megnéztem a két misztikus fényt, miként világítja meg a jelenetet (a számítógép virtuális terében csak akkor létezik valami, ha van fény, ha van világítás). Hogy elkülönüljön a két fényforrás, a Jézus glóriájából áradó fényt meleg színnel jelöltem, míg az Atya jelenlétét bizonyító fényt hideg színnel ábrázoltam. Így láthatóvá vált, hogy a szereplőket milyen mértékben világította meg a két fényforrás, melyek az eredeti festményen eltörpültek a természetes fényforrás mellett, és váltak láthatatlanná a felületes szemlélők számára. Mindez elkészítése után már csak azt szerettem volna tudni, hogy a szereplők mit láthattak az ostorozásból. Persze nem a hagyományos perspektívával szemlélve, mint ahogy Piero Della Francesca megfestette, hanem nagy látószögű lencsén át, a normális emberi látóteret kitágítva. Ezek a nézőpontok láthatóak a “Szemtanuk” című fotósorozaton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése